Kutya, szív és lélek.

Sok fajtához hasonlóan, a spánielek pontos eredete a múlt homályába vész.

Mindenesetre a spánielt Spanyolországból eredeztető teória szerint

az angol cocker spániel hasonlít legjobban az egykori ős-spánielekhez.

Az irodalomban már a XII. században említik a fajtát:

Chaucer és a francia Gaston de Foix is egy kistermetű vadászkutyáról ír, amely

társnak is kiválóan alkalmas. Mindkét szerző dicséri e kutyák munkaképességét, mely különösen

madarak vadászatánál kiemelkedő. 1570-ben a híres Caius doktor két spánielről ír,

egy kisebbfajta ölebről és egy nagyobb testű madarászkutyáról.

Elsô pillantásra a clumber talán nem is tûnik spánielnek, inkább

egy kistermetû, szôrôs masztiffnak. Pedig spániel a javából,

kiváló vadászkutya. Mivel olyannyira különbözik társaitól,

származása valószínûleg örökre rejtély marad, és sok fajtához

hasonlóan csak találgatni lehet, honnan származik ez a nehézsúlyú spániel.

Az amerikai cocker spániel már első látásra sok mindent elárul magáról. Elegáns, és sugárzik belőle az életkedv. A lenyűgöző látvány ellenére azonban sok negatív tulajdonságot aggatnak rá.

Hazánkban a spániel fajták közül legtöbben csupán az angol és

az amerikai cockert ismerik, s talán nemcsak a különlegesebb,

nehezebb felépítésû clumber-rôl vagy a minden spániel ôsének

tartott sussex-rôl, de az angol springer spánielrôl sem hallottak még.